A walesi bárdok az egyik kötelező memoritere mindenkinek, aki irodalmat tanul az iskolában.
Edward király, angol királyLéptet fakó lován:Hadd látom, úgymond, mennyit érA velszi tartomány.
Van-e ott folyó és földje jó?Legelőin fű kövér?Használt-e a megöntözés:A pártos honfivér?
S a nép, az istenadta nép,Ha oly boldog-e rajt’Mint akarom, s mint a barom,Melyet igába hajt?
Felség! valóban koronádLegszebb gyémántja Velsz:Földet, folyót, legelni jót,Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta népOly boldog rajta, Sire!Kunyhói mind hallgatva, mintMegannyi puszta sir.
Edward király, angol királyLéptet fakó lován:Körötte csend amerre ment,És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,Hol aznap este szállt;Montgomery, a vár ura,Vendégli a királyt.
Vadat és halat, s mi jó falatSzem-szájnak ingere,Sürgő csoport, száz szolga hord,Hogy nézni is tereh;
S mind, amiket e szép szigetÉtelt-italt terem;S mind, ami bor pezsegve forrTúl messzi tengeren.
Ti urak, ti urak! hát senkisemKoccint értem pohárt?Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek!Ne éljen Eduárd?
Vadat és halat, s mi az ég alattSzem-szájnak kellemes,Azt látok én: de ördög ittBelül minden nemes.
Ti urak, ti urak, hitvány ebek!Ne éljen Eduárd?Hol van, ki zengje tetteim -Elő egy velszi bárd!
Egymásra néz a sok vitéz,A vendég velsz urak;Orcáikon, mint félelem,Sápadt el a harag.
Szó bennszakad, hang fennakad,Lehellet megszegik. -Ajtó megől fehér galamb,Ősz bárd emelkedik.
Itt van, király, ki tetteidetElzengi, mond az agg;S fegyver csörög, haló hörögAmint húrjába csap.
„Fegyver csörög, haló hörög,A nap vértóba száll,Vérszagra gyűl az éji vad:Te tetted ezt, király!
Levágva népünk ezrei,Halomba, mint kereszt,Hogy sírva tallóz aki él:Király, te tetted ezt!”
Máglyára! el! igen kemény -Parancsol Eduárd -Ha! lágyabb ének kell nekünk;S belép egy ifju bárd.
„Ah! lágyan kél az esti szélMilford-öböl felé;Szüzek siralma, özvegyekPanasza nyög belé.
Ne szülj rabot, te szűz! anyaNe szoptass csecsemőt!...”S int a király. S elérte mégA máglyára menőt.
De vakmerőn s hivatlanúlElőáll harmadik;Kobzán a dal magára vall,Ez íge hallatik:
„Elhullt csatában a derék -No halld meg, Eduárd:Neved ki diccsel ejtené,Nem él oly velszi bárd.
„Emléke sír a lanton még -No halld meg, Eduárd:Átok fejedre minden dal,Melyet zeng velszi bárd.”
Meglátom én! - S parancsot ádKirály rettenetest:Máglyára, ki ellenszegűl,Minden velsz énekest!
Szolgái szét száguldanak,Ország-szerin, tova.Montgomeryben így esettA híres lakoma. -
S Edvárd király, angol királyVágtat fakó lován;Körötte ég földszint az ég:A velszi tartomány.
Ötszáz, bizony, dalolva mentLángsírba velszi bárd:De egy se birta mondaniHogy: éljen Eduárd. -
Ha, ha! mi zúg?... mi éji dalLondon utcáin ez?Felköttetem a lord-majort,Ha bosszant bármi nesz!
Áll néma csend; légy szárnya bent,Se künn, nem hallatik:„Fejére szól, ki szót emel!Király nem alhatik.”
Ha, ha! elő síp, dob, zene!Harsogjon harsona:Fülembe zúgja átkaitA velszi lakoma...
De túl zenén, túl síp-dobon,Riadó kürtön át:Ötszáz énekli hangosanA vértanúk dalát.
(1857. június.)